Szilyasztók, szvíthártcc!
Lyeliztem egy szerkesztős versire (versenyre, csak a szlengecske olyan menő!), és a feladat a fény volt. Munkáim:
 |
| Első munkám, klasszikus fényábrázolás |
 |
| Második munkám, mely a klasszikus, ősi, tiszta fény toposzára reflektál |
 |
| Harmadik munkám, mindjárt olvashattok hozzá magyarázatot is |
A kép egyszerűségét, didaktikus jellegét, és egyértelműségét a következővel magyarázom. A fény egy nagyon régi, ősi, klasszikus toposz, melyet már az antikvitás korában is sokat alkalmaztak, előszeretettel használtak és jelenítettek meg. Szerettem volna visszanyúlni a fogalom gyökeréig, és szerettem volna reflektálni a többi művészetre is, melyeket egységesen az egyszerűség, egyértelműség jellemzett az antikvitásban (márpedig a fény toposza legalább eddig nyúlik vissza). (zenében az egyszólamúság, míg az irodalomban mindig egy-egy érzelem, érzés, gondolat volt meghatározó a költeményekben, sosem keveredtek érzések [kivéve Catullus Odi et Amo c. lírai művében]) Ezért is próbáltam meg egyszerűen kifejezni mindazt, amit én a fény toposzában látok.
A fekete a világot jelképezi, az a kis fehér pötty pedig a fényt. Sötétség: bűnösség, gonoszság, ebből áll a világ ; fény: tisztaság, ennyi tisztaság van a világban. Politikai, világnézeti, erkölcsi nézeteimet képviseli, fejezi ki. Csalódtam az emberiségben, de igyekszem az a kis fehér pont lenni ebben a csúf, undorító társadalomban. Tehát a képem egy társadalomkritika is, és russzóizmusom kifejezője és hirdetője.
Természetesen tíz pontot kaptam rá (az elérhető tízből). Mit gondoltok? Korszakalkotóan zseniális, vagy inkább a meg nem értett zseniségem megnyilvánulásai? ÍRLYATTÓK KOMCSÍÍÍKÁT!!!
